Pata Khazana
Pata Khazana or the Hidden Treasure is a biography of Pashtoon poets from the earliest times to the time of Mohammad Hotak, the author. It was written in 1728-29 AD in Kandahar, Afghanistan. The earliest poet mentioned in Pata Khazana, Amir Krorr, died in 771 AD.
Pata Khazana has been cited extensively by Allesandro Bausani, the renowned Italian Orientalist, in his Le letterature del Pakistan et dell 'Afghanistan, in the section, la lingua e la letteratura pashto, 1968.
In his book, Bausani cites a letter written to him by George Morgenstierne, the famous Norwegian linguist and orientalist. He writes, "We can concur with the opinion of the eminent Norwegian linguist who writes that one can believe ‘in the authenticity of Pata Khazana as the work of Muhammad Hotak, during the national renaissance of Kandahar in the first half of the XVIII century, when it was important to lay claim to the antiquity of Pashto poetry in relation to Persian poetry. But even if he was a conscientious and zealous collector of ancient manuscripts and traditions, we cannot expect to find in him a critical philologist and historian. He may have accepted dates traditionally attributed to some poems found by him and it is also possible that he himself invented some of the dates, or increased the antiquity of others found by him for patriotic reasons; but there is no reason to doubt that he was able to save many precious fragments of ancient poems. How ancient, I think it is impossible to say, but I think that we possess in the Pata Khazana the most ancient Pashto texts in existence.’ Translation of a letter of Professor Morgenstierne, a copy of which he kindly gave to me."
This is a copy of the hand-written manuscript of Pata Khazana, transcribed in 1883 from an older manuscript. Abdul Hay Habibi edited and published it in Kabul in 1944.
On November 22, 2003, an article on Pata Khazana by Magda Katona appeared in Magyar Nemzet Magazin of Budapest, Hundary. The author states that a manuscript of Pata Khazana is preseved in the Armin Vambery Collection of the Library of the Hungarian Academy of Sciences. It was obtained by Armin Vambery in 1859 A.D. from Yakub Khan of Herat. Here is the full text of the article in Hungarian downloaded from the Magyar Nemzet Magazin website:
Rejtett kincstár
Az afgánok nemzeti nyelve, a pastu a kelet-iráni nyelvek családjába tartozik. Az ókorban az avesztai nyelv, a középkorban Szogdia, Khorezm és Baktria nyelvei, valamint a jászok nyelve, az újkorban a pastu, a Pamír kelet-iráni nyelvei és az oszét tartozik ebbe a csoportba. A térség népei a VII–IX. század során szaka–heftalita keveredésbol jöttek létre az eurázsiai sztyeppeken és a Hindukustól északra. A tádzsikok is ezekbol a népelemekbol alakultak ki, csak ok az iszlám hódítást követoen nyelvcserén estek át, átvették a perzsa közép-ázsiai változatát, a darit.
Az afgánok elodei késobb húzódtak délre, a Szulejmán-hegységbe, onnan rajzottak ki, asszimiláltak türk,
ind, dard és tádzsik csoportokat, ahogy fokozatosan terjeszkedtek keleti, majd nyugati irányba. Nyelvemlékeik azonban csak a kései középkorból maradtak fenn, a különbözo nyelvtörténeti periódusok között szakadék tátong. Ezért a perzsát beszélo népcsoportokkal folyó történelmi versengés során az afgánokat az a vád éri, hogy az ötezer éves perzsa kultúrával szemben népük és nyelvük új keletu, ok maguk pedig „a Szulejmán-hegységbol kirajzott barbárok”. A tálibok türelmetlensége és kulturális nihilizmusa jelentos érveket szolgáltat ezekhez az állításokhoz.
A legrégebbi pastu nyelvemlék, a Pata Khazana (Rejtett kincstár) a XVIII. században lejegyzett antológia, amely a középkor különbözo periódusaiból származó verseket tartalmaz. A legrégebbi vers a legendás afgán király, Amir Kror idejébol, 771-bol, azaz 1416-ból származik, a legkésobbiek XVII. századiak. 1989 kora tavaszán, a szovjet csapatkivonást követoen, de még Dzsalálábád ostroma elott Doszt Mohamed Sinvari professzor, az Afgán Tudományos Akadémia pastu nyelvmuvelo szekciójának, a Pastu Tolanának az elnöke hazalátogatott szukebb pátriájába,
Sinvarba, a heszkaminai járásba. Onnan a Pata Khazana újabb, a meglévonél másfél évszázaddal régebbi kéziratával tért vissza Kabulba. A lelet megtalálásának körülményeirol több legenda kering: a család szerint Sinvari professzor a heszkaminai mecsetben bukkant rá, mások szerint egy pesavari díler kínálta neki megvételre, ismét mások arról suttognak, hogy sinvari parasztok nagy kéziratraktárra bukkantak a Tora Bora egyik barlangjában. 1992 tavaszára megtörtént a kézirat feldolgozása, április elején kellett volna nyomdába adni, akkor, amikor Nadzsibullah elnök
lemondott, és az északról a fovárosba vezényelt tádzsik és üzbég csapatok átálltak Maszudékhoz, egyszersmind megakadályozták, hogy az államfo elhagyja a fovárost. Hamarosan káosz lett úrrá
mindenen. Noha a repülotér környéke és egyes kerületek fölött Dosztum üzbég milíciája volt az úr, Doszt Sinvari professzor lakásába – ahol tizenkétezer kötetes könyvtárát és ötezer kötetes unikális kéziratgyujteményét orizte – betörtek Maszud harcosai. Az indoeurópai összehasonlító nyelvészet professzora ugyanis Taraki és Nadzsibullah elnök kulturális fotanácsadója volt. A „szent harcosok” tüzet raktak az értékes kéziratokból. A professzor híres iszlám elotti érmegyujteményét – amely a kabuli múzeumé után a világ második legnagyobb anyaga volt az óperzsa,
szaka–kusán, szasszanida és hellenisztikus kultúrából – elrabolták, a tiltakozó professzort egy szótárral ütötték le, amelyet késobb eltüzeltek. A család notagjai korábban elmenekültek, mivel a martalócok a városnegyedben lakásról lakásra járva szedték össze a lányokat. A professzor lánya,
Palvasa, aki maga is a pastu nyelv és irodalom kutatója, burkája alatt menekítette ki a Pata Khazana kéziratát és apja készülo könyvét. A kézirat, amelyet pesavari kéziratnak is neveznek, ezután a profeszszor családjával együtt valóban Pesavarba került, Palvasa Sinvari készül a kiadására. Korábban évekig nem tehette, mert a család szó szerint éhezett.
A Pata Khazana harmadik kézirata Budapesten található: 1859-ben került Vámbéry Ármin birtokába. Egy Dzsingisz-name, a mongolok titkos története perzsa változatának szattyánbor kötésében lapult meg, amelyet Jakub Khán heráti emír ajándékozott a kolduló
dervisnek, akiben felismerte az európai kutatót. Ez a kézirat a legrégebbi, 1728–29-ben jegyezték le.
A polgárháborús káosz számos mukincset, kéziratot, könyvet, múzeumot, könyvtárat, iskolát megsemmisített, súlyos csapást mért a nemzettudatra. A Pata Khazana három különbözo idoszakban lejegyzett kéziratának kiadása nemcsak az orientalistáknak jelent csemegét, hanem jelentos lépés az afgán nemzeti identitás tisztázásában, a nemzetté válás elosegítésében is.
If you are aware of the existence of any other
manuscript of Pata Khazana, and would like commnets on it added to this page,
then please send your comments to Patakhazana@comcast.net
You will need Adobe Reader to read the manuscript. You may download it from:
Please, click on Khazana.pdf below to view Pata Khazana